Hosszas rágódás után ma otthagytam a facebookot és az instagramot (bár ez utóbbit eleve alig használtam).
Tudom, hogy nagyon népszerűek a közösségi oldalak, a pörgő üzenőfalak, az ismerősökkel és félismerősökkel történő kapcsolattartás, a megosztott képek, lájkok, szmájlik, szóváltások pezsgése. Vitathatatlanul van egy varázsa mindennek. Engem is elvarázsolt egy időre és örülök, hogy a része lehettem. :-) A virtuális közösségi platformoknak rengeteg előnye van. Jó érzés időnként rápillantani ismerőseinkre, ha csak képek és üzenetek formájában, akkor is... Mert az élet felgyorsult, minden pörög, mindenki rohan a dolgai után. Kevesebb idő jut a kapcsolatok személyes ápolására. A közösségi média pedig hatalmas plusz ebben a "Nincs időm!"- gondolat köré épülő világban.
A Lélekkapu azonban nem az előbbiekre nyílik, hanem arra, hogy igen is van idő megállni. Találkozni. Beszélgetni - személyesen. Van idő lassítani, a csend távolról sem unalmas, a mélységi kapcsolatok önmagaddal és a világgal pedig nem az instant megoldásokra épülnek.
Beláttam, hogy az a tevékenység, amivel foglalkozom és az a szemlélet, amely szerint élek és dolgozom, pont ellentétes a közösségi oldalakéval. A facebookon, az instán minden pörög (már maga az ujjmozdulat is beszédes, ahogyan a telefonokon pörgetik az oldalt), az emberek olyan tudatállapotban használják ezeket az oldalakat, amikor a figyelmüket egyetlen dolgon legfeljebb pár mp-ig képesek fenntartani, utána már szükségük van a következő ingerre. Olyan ez, mint a drog. Mindezek mellett úgy szűrik az infókat, hogy lehetőleg csak a már kialakult szemléletüknek megfelelő posztokat olvassák.
Én meg azon dologozom, hogy a szemléletválást segítsem. Fő eszközeim a lassítás és a csend. De ezek csak önként választhatók azok számára, akik megérlelődtek rá. Felesleges erőltetni a megjelenést egy olyan közegben, amiben a közösségi háló által előhívott tudatállapot lesz a befogadás fő akadálya.
A kilépéssel természetesen nem maradok elérhetetlen és nem tűnök el. Csupán egy kicsit meg kell dolgozni a kapcsolatért, pont úgy, ahogy egy kevésbé virtuális, élő kapcsolat esetében.
Ha szeretnél értesülni a hírekről, érdemes feliratkoznod a hírlevélre.
A virtuális világ helyett személyesen vagyok elérhető az egyéni konzultációkon, a csikung alkalmakon és azokon a programokon, amiket ezen az oldalon meghirdetek. És természetesen emailt is küldhetsz nekem.
Remélem, hamarosan találkozunk!