A minap egy olyan témával fordultak hozzám, ami mindenkit érint legalább egy-egy életszakaszában...
"Azt nem értem, hogy ha folyamatosan teszem lehetőségeimhez képest tőlem telhetően legjobban a dolgokat, a múlt szemete miért tornyosul még mindig előttem?! Nem tudom mit kellene tennem, mert úgy tűnik, hogy pozitív eredményre egyenlőre kevés az esély. Igazán le sem tudom írni, azt amit érzek, csak talán érteni szeretném, hogy miért történik ez?"
Nem lehet mindent gyorsan, rövid idő alatt megoldani. Vannak helyzetek, amiket egyáltalán nem lehet megoldani. Ezek a helyzetek kínálják a legnagyobb lehetőséget számunkra a boldogsághoz vezető utunkon. A krízis közepén nem segít a "Miért..?" kérdéscsoport. A "Miért történik ez velem?" kérdésre számtalan választ lehet találni: "Mert a külvilág...", "mert a karma...", ""mert a családi mintáid...", "mert a szüleid...", ""mert te azt tetted/nem tetted...". Mindegyik válasznak lehet igazsága, önmagában mégsem fog segíteni abban, hogy jobban legyél. Sőt leginkább csak rontani fog a helyzeten: elveszel a miért-mert kérdések körforgásában. Mert mindig lesz egy "mélyebb" ok, ami megint felvet kérdéseket. És közben egyre jobban nekikeseredsz.
Mindeközben csak lapátolod a múltad következményeit, aminek szemlátomást sosincs vége. Hogyan is lehetne vége, hiszen minél nagyobb mértékben lapátolod a "múltad szemetét" a figyelmeddel egyre inkább táplálod azt. Olyan ez, mint amikor kocsit akarsz venni. Kinézed a színt a típust és onnantól kezdve jó darabig mindehol ezt az autót fogod látni, mert ez köti le a figyelmed. Korábban fel sem tűnt, mennyi ilyen kocsi szaladgál az utakon.
Mindez nem azt jelenti, hogy ne lenne fontos kezelni az éppen felmerülő élethelyzeteket. Az nem mindegy, hogyan teszed mindezt. Ha a "múltad szemetét" kezeled, az sértettséget, belső ellenállást szül, amiben elfolyik az erőd. Ha felruházod a múltadat démonokkal, azt fogod látni, hogy a démonok ezer karral szorítanak. Ha azonban a múlt helyett a jelen élethelyzetedre tekintesz, amivel foglalkozni érdemes, a múlt démonjai fokozatosan elveszítik erejüket, engednek a szorításból.
Van úgy, hogy a múltat megoldani nem, csak meghaladni lehet. Ehhez pedig tudatos jelenlétre és ítéletmentes megfigyelésre van szükség. Mindez megtanulható, például a csikunggal.
Ha csak a múltadra fókuszálsz és mindent annak tükrében teszel, akkor sosem fogod tudni azt meghaladni. A fókusz fokozatosan tudod áttenni, ha megtanulsz kicsit másképp figyelni, mint eddig. Amikor sikerül, azon kapod magad, hogy egyre több szálon indítasz be új kezdeményezéseket, és szinte fel sem tűnik, hogy eloszlott a kilátástalanság, annyira természetes lesz számodra mindez.